Huszka József tanár, néprajzkutató 1854. november 20-án született Kiskunfélegyházán. Édesapja Huszka József iparos (csizmadia mester), édesanyja Bauler vagy Bauer Mária. Egyik testvére Ödön Szegeden volt törvényszéki bíró. Az õ fia volt Huszka Jenõ, a híres zene- és dalszerzõ. Másik testvére Dezsõ ügyvéd, majd tiszti ügyész volt Kiskunfélegyházán.

A gimnázium elsõ évét Szegeden végezte, a másodikat és harmadikat Félegyházán, a negyediket ismét Szegeden, majd az utolsó négy évet a Szarvasi Ágostai Evangélikus Gimnáziumban. Itt tett érettségit 1873. szeptemberében.

Az érettségi után beiratkozott az Országos Mintarajztanodába, ahol 1876. július 30-án szerezte meg rajztanári képesítését. 1876. szeptember 1-tõl egy évig Erdélyben, a dési polgári fiúiskolában tanított, majd 1877. szeptember 1-tõl Zentán, a községi gimnáziumban és a polgári leányiskolában. A következõ év szeptemberében egyéves sorkatonai szolgálatra hívták be. 1879. szeptemberében már a sepsiszentgyörgyi polgári leány- és fiúiskolában találjuk, ahová a Vallás és Közoktatási Minisztérium „rendes” tanárként kinevezte. 11 évig lakott Székelyföldön. Tevékenyen rész vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Hatalmas megszállottsággal és lelkesedéssel járta Erdély úttalan útjait, hogy feltárja és megörökítse a középkori templomok fennmaradt falfestményeit, a székely népmûvészet és a magyar népi ornamentika kincseit. Trefort Ágoston kultuszminiszter 1885. szeptemberétõl 1888. júliusáig fizetett szabadságot biztosított számára, hogy feltáró munkáját zavartalanul végezhesse. Kiskunfélegyházán 1885. október 8-12. között gyûjtötte a szûcsmesterek mintáit. 1887. év végén több mint féléves külföldi tanulmányútra küldte ki a kultuszminisztérium Németországba és Franciaországba.

1890-ben a nagykállói fõreáliskolában kapott állást. A következõ esztendõben kinevezték a budapesti piarista gimnázium tanárává. Itt tevékenykedett egészen az 1920-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. A József Mûegyetemen, mint meghívott elõadó, heti két órában tanította a Magyar Ornamentikát.

Tevékenyen részt vállalt különféle szervezetek, egyesületek munkájában. A Magyar Néprajzi Társaságnak alapító tagja, a Magyar Iparmûvészeti Társulatnak, az Országos Képzõmûvészeti Tanácsnak, valamint a Rajztanárok Országos Egyesületének rendes tagja volt. Részt vett a Magyar Mérnök- és Építész Egylet illetve a Régészeti és Embertani Társaság munkájában is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a „rajztanításra képesítõ vizsgálatok országos bizottságának” egyik tagjává.

Huszka József 1934. március 31-én hunyt el Budapesten.

Mûvei közül a legjelentõsebb az 1898-ban megjelent Magyar ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története. Utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítõelemeinek rendkívüli gazdagságát. A magyar szecesszió építészei és iparmûvészei (Lechner Ödön, Lajta Béla, Zsolnay Vilmos stb.) a magyar nemzeti építészet kialakítására tett törekvéseiben felhasználták az általa gyûjtött motívumkincset. A Vas József építészmérnök terve alapján kivitelezett kiskunfélegyházi Városházában is fellelhetõk ezek a motívumok.

2005. május 14. és 2006. március 5. között a Magyar Néprajzi Múzeum idõszakos kiállítást rendezett Huszka József a rajzoló gyûjtõ címmel. A kiállítás Huszka Józsefet mint a magyar népmûvészet egyik elsõ felfedezõjét, gyûjtõ- és dokumentáló munkásságát mutatta be a Néprajzi Múzeumban õrzött rajzai, tárgygyûjtései és fényképfelvételei alapján.

2006-ban megalakult a Huszka József Baráti Kör, amelynek célja a mûvésztanár, a kutató köztudatba emelése. 2007 februárjában „Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára” kitüntetõ címre terjesztették fel a „rajzoló gyûjtõt”. A május végi Városalapítók napján átadott díszpolgári oklevelet a Kiskun Múzeumban helyezték el.

Huszka József hagyatéka a Néprajzi Múzeumban található.