Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2019. december 11. napjáig 54 olyan megyei település van, ahol a javaslatban szereplő megyei értékek fellelhetők (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2019. december 11-ig a Bizottság összesen 250 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Alter Róbert
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: banko.agnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

„Emlékezet nélkül nincs identitás. Sem az egyénnek, sem a nemzetnek. És a történelmi emlékezet alakításának föladatával minden nemzedék találkozik. Ami pedig a XX. századot illeti, nem könnyű ez a kötelesség” – így kezdte laudációját Kiss Gy. Csaba, amikor 2009. június 20-án a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átadták a Magyar Örökség Díjat Dunapataj 1919-es hőseinek. Megállapításával teljes mértékig egyet érthetünk. Az identitás,egy szűkebb vagy tágabb közösséghez való tartozás legelemibb feltétele az emlékezet, a közös emlékezet, a közös múlt ismerete. Az emlékezés sajátossága, hogy helyhez, tárgyhoz vagy valamilyen szimbólumhoz kötődik. Az emlékezet alakítása (az emlékeztetés, a megtörtént események felidézése, az arra való felhívás) az identitását őrizni akaró közösségben állandóan jelen van, „mindig aktuális”, és az identitását őrizni akaró közösség megteremti magának az emlékezés támpontjait (tárgyait), identitásának szimbólumait. A totalitárius rendszerek egyik jellemvonása, hogy ezt az emlékezetet igyekszik befolyásolni, a maga érdekében alakítani, az érdekeivel szemben álló emlékezetet és emlékeztetést elfojtani, azok tárgyiasult formáját és emlékhelyeit, az emlékműveket eltüntetni, szétrombolni.

Ez az emlékmű helyi eseményeken túli történelmi vonatkozásai folytán számíthat az országos figyelemre. 1919 helyi emlékezetének alakításában több olyan pont van, amely jelentősnek tekinthető: egy-egy évfordulós rendezvény, dokumentum, írás, amelyek azt hivatottak segíteni, hogy elmélyítsék, tudatosítsák a helyi identitás e sajátos, megkülönböztető momentumát.

A tanácsköztársaság ellen történt megmozdulások, ezen belül a Duna-melléki ellenforradalomként emlegetett megmozdulás (népfölkelés) okai és eseményei már viszonylag jól ismertek: legkorábban Romsics Ignác nyúlt a témához tudományos igénnyel még az 1970- es években. Javarészt dokumentumokon alapuló kitűnő munkája később önálló kötetben is olvasható volt. Az 1919-es dunapataji események egy részletét Pastyik István dunapataji történész, volt múzeumigazgató dolgozta fel rendkívüli alapossággal, felhasználva a rendelkezésre álló dokumentumokat és a még élő (és megszólaló) szemtanúk beszámolóit. A tanulmányok megjelenése idején kizárólag az események előzményeinek, lefolyásának és következményeinek bemutatására volt lehetőség. Amit a népi emlékezet sokkal jobban számon tartott, azt kényszerűen ki kellett hagyni a témával foglalkozó tanulmányokból: az embertelen megtorlást, azt, hogy az áldozatokon keresztül szinte minden pataji család érintett volt a vérengzésben, és hogy sokszor teljesen ártatlan emberek estek áldozatul a vörös egységek brutalitásának. A község történelmének legsúlyosabb csapását szenvedte el 1919. június 23-án, ráadásul a saját területén, a lakók szeme láttára: a harcokban elesett és kivégzett 63 személy közül közelítőleg 50 fő dunapataji volt 16-tól 88 éves korig. A népfölkelés helyi eseményeinek, a megtorlásoknak és a megemlékezés módjainak részletes számbavétele még várat magára.

A dunapatajiak a második kommunista diktatúra beköszöntéig szabadon emlékezhettek meg a gyászos júniusi napokról. A megemlékezések helyszíne kezdettől fogva az ún. Közös temetőben lévő tömegsír volt. Ennek a temetőnek a közelében zajlott le 1919. június 23-án a délutáni órákban a dunapataji csata, amelyről Szamuely Tibor is úgy nyilatkozott, hogy az egyetlen számottevő ellenállás volt a népfölkelés ideje alatt. A tömegsírnál már öt hónappal a megtorlás és a román csapatok távozása után ünnepélyes megemlékezést tartottak.Az első évfordulós megemlékezésen 1920. június 23-án a több ezres tömeg mellett a Pest megyei főispán és alispán is részt vett a járási szolgabíróval együtt.Már 1919 őszén felmerült a községben egy emlékmű állításának gondolata, amelyre a gyűjtést a dunapataji elöljáróság indította el. Öt év múlva, 1924. október 28-án avatták fel ünnepélyes külsőségek között az áldozatok neveivel ellátott nagyméretű 1919-es emlékművet a tömegsírnál.

Jelentős állomása volt a megemlékezések sorának a 20 éves nagyszabású évfordulós ünnep. A dunapataji polgári iskola a helyi tudat formálásának egyik fontos intézménye volt. Ennek nyomtatásban is fennmaradt értesítőiben ott találjuk az 1919-es megemlékezést az ünnepségek sorában. Az értesítőkből kitűnik, hogy a helybeli 19-es mártírokra külön ünnepségen, vagy a Hősök Napja alkalmával emlékeztek meg a polgári iskolások.

Az emlékmű a község lakott részén kívül állt. Valószínűleg emiatt túlélte a második kommunista hatalom beköszöntét és egészen 1955-ig elkerülte a vezetés figyelmét.

Megsemmisítését ekkor rendelték el és hajtották végre, a helyi pártszervezet kifejezett kérésére.Az elhallgatás feloldásában és a történelmi tények egyoldalú, legtöbbször teljesen átpolitizált közlésében áttörést csak az első szabad választások után lehetett várni. Az első olyan írás, amely a népfölkelést követő megtorlásokat a szemtanúk és az áldozatok leszármazottainak beszámolóival részletezi, Szalai Attila cikke volt 1991-ben. Szalai írásának egyik fő eleme – a megtorlás embertelen módja mellett – az 1924-ben a község által felállított emlékmű sorsa, közelebbről annak 1955-ös lerombolása.

A rendszerváltás után kialakult szabadabb légkörben már volt lehetőség arra, hogy a helyi és az országos emlékezetnek tárgyiasult formája legyen. Megemlíthető, hogy ekkor már a szétvert emlékmű helyére Bán Béla református lelkipásztor vezetésével többen is kimentek megemlékezni.A helyi emlékezet folytonosságának helyreállításában mindenképpen fordulópontnak tekinthető az 1919-es emlékmű újraállítása 1994. augusztus 20-án. A református templomban elhangzottak az áldozatok nevei, ünnepi beszédet tartott dr. Salamon László az Országgyűlés alelnöke. Ebben, az emlékmű visszaállítására (rekonstruálására) 1991. július 28-án alakult Pataji Történelmi Emlékbizottságnak volt elévülhetetlen érdeme. Több adakozásra való felhívás és előkészület után ünnepélyes keretek között avatták fel az eredeti emlékmű mását az eredeti helyszínen.

Az újraéledő 1919-es pataji megemlékező ünnepséget 1997-ben emelték be rendelet alkotásával a hivatalos ünnepek sorába. E rendelettel minden év június 23-át községi gyásznappá nyilvánította a képviselő-testület. A megemlékező ünnep a tragédiára koncentrál. Más vélemények szerint a harcok kezdetének időpontját kellene ünnepelni, az összefogásra helyezve a hangsúlyt.

Az 1919-es népfölkelés kirobbanásának nyolcvanadik évfordulóján, 1999-ben, több 1919-cel foglalkozó eseményt szervezett a Történelmi Emlékbizottság.Szakály Sándor előadása után június 18-án kerekasztal vitára került sor. Az eseményeket az adott korral, tájjal és témával foglalkozó társadalomtudósok (Bárth János, Kiss Gy. Csaba, Pastyik István, Szakály Sándor, Tőkéczki László) helyezték el Magyarország történetében, illetve együttkerestek választ a Tanácsköztársaság történelmi megítélésére, Dunapataj történelmi szerepére és nem utolsó sorban az 1919. június 18. és 23. között lezajlódó események emberekben megmaradt lenyomatára, azaz a népfölkelés emlékezetére. A kerekasztal vita szerkesztett változata egy évtizeddel később, 2009 decemberében jelent meg. A szakmai programsorozatot június 20-án ökumenikus gyászistentisztelet zárta Tőkés László részvételével.

A helyi vezetés a 90 éves évfordulót méltó megemlékezéssé szerette volna formálni, ezért a 2009. évet 1919-es emlékévvé nyilvánította.Az emlékévre meghívták Sólyom László köztársasági elnököt. Sólyom László 2009. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján tett látogatást Dunapatajon, ahol a kegyetlen megtorlások helyszínétől méterekre, a református templomban mondott jelentős beszédet. A magyar államfő látogatása több szempontból is rendkívüli fontossággal bírt. Hosszú idő után először látogatott el az ország legfőbb közjogi méltósága Patajra, és éppen annak a fájó történelmi eseménynek kapcsán, amellyel Dunapataj egy pillanatra a magyar történelem fókuszába került.

Még ugyanebben az évben másik jeles eseményre került sor. Kiss Gy. Csaba, Pastyik István és Tóth Sándor felterjesztésére 2009. június 20-án a Magyar Örökség Díjat adományozták Dunapataj 1919-es hőseinek, amit Dusnoki Csaba, a nagyközség polgármestere vett át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

Egy nappal később, 2009. június 21-én a dunapataji 1919-es emlékezetnek újabb helyszínét avatták fel. Az egykori megtorló akciók helyétől nem messze, az egykori református iskolánál márványtábla avatásával emlékeztek meg a népfölkelés egy bátor mozzanatáról. A vörösök által ejtett pataji túszok megmentésében fontos szerepet játszó egykori református kántortanítónak családi kezdeményezésre állítottak emléket. Nem valószínű, hogy ez a tábla idővel a megemlékezés fő helyszíne lesz, de meglétének tényével is mindenképpen folyamatosan emlékeztet arra, hogy egykor szinte háborús állapotok uralkodtak a környéken és ahol minden apró mozzanat életek és családok sorsát határozta meg.

Már az 1999-es kerekasztal vita során felmerült az a kérdés, hogy a hazai tankönyvek és sok esetben a Magyarország történelmét tárgyaló munkák is Kalocsa környéki ellenforradalomról, népfölkelésről beszélnek. Ez azzal is kapcsolatba hozható, hogy könnyebb beazonosítani a fölkelés központjaként az ismert érseki várost (ahol is húsz fölött volt a kivégzettek létszáma). Ugyanakkor Romsics Ignác már legkorábbi tanulmányában rámutatott arra, hogy az eseményeket a református Duna menti birtokos parasztok alakították,amelyeknek központja – s végül a fegyveres ütközet helyszíne – Dunapataj volt.

Fontos kérdés, hogy a négy évtizedes hallgatás után hogyan sikerül a történelmi emlékezet folytonosságát helyreállítani, helyére tenni és mennyire sikerül az újabb generációkkal ezt elfogadtatni. Ennyi idő távlatából ez helyben, illetve a szűkebb környéken a legfontosabb feladat. A történtekben ugyanakkor országos jelentőségű eseményt is látni vélhetünk, ami megkülönbözteti Dunapatajt a hasonló nagyságú és helyzetű településektől.

Dunapataj 1919-es hőseinek vértanúsága, és emlékművük

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
6328 Dunapataj - Közös temető (az emlékmű helye, Dunapataj 7726 hrsz.)
Kategória
kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
Schill Tamás: Dunapataj 1919. június 18-23. Adalékok a dunapataji ellenforradalom történetéhez. In: Tamás Ágnes: Mozaikok a magyar történelemből. Szeged, 2009. 115- 137.
Schill Tamás (szerk.): „Vérük megszentelte a pataji határt”. Dunapataj 1919-2009. Dunapataj, Dunapataj Nagyközség Önkormányzata, 2009.
Schill Tamás: Kéziratos följegyzés az 1919-es dunapataji ellenforradalomról. In: Valóság 2012/3. 82-92.
Schill Tamás: Az emlékezet helye – Dunapataj 1919. In: Honismeret 2011/5. 27-30.)
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Dunapataj 1919-es hőseinek vértanúsága és emlékművük olyan jelentős történelmi eseményre mutat, amely nemcsak Dunapataj életének volt meghatározó, de az akkori Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye életének is egy döntő fontosságú mozzanata, történelmi eseménye volt.

 

Kapcsolódó értékek

Soltszentimre
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Bács-Kiskun megye
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kecskemét
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kecel
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Bácsbokod
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár