agrár- és élelmiszergazdaság Aranyegyháza kincsei – Füstölt mangalica disznótoros étkek
Aranyegyházán és az Adacsi határban is (ma Kunadacs) - hasonlóan a Kiskunság többi településéhez - jellegzetes volt a mangalica sertés, a magyar szürke marha és a racka juh tartása.
Az 1800-as évek elején megváltoztak a piaci igények, megnőtt a kereslet a zsír és a jó minőségű szalonna, valamint az ízletes zsírral átszőtt, omlósabb húsok iránt. Európa déli részéről ekkor kerültek a Kárpát-medencébe is a Sumadia fajtájú sertések a keresztezés érdekében. Így alakult ki Magyarországon a mangalica fajta, amelyet több színváltozatban is tenyésztettek, közülük a legkedveltebb ma is a szőke mangalica. A XIX. század közepére szinte kizárólagosan mangalicát tenyésztettek az országban. A magyar tenyésztők világraszóló eredményeket értek el, amelyeket más fajtákkal utolérni sem lehetett, 200 kg körüli kiváló minőségű hízók szalonnájának vastagsága elérheti még a 10-15 cm-t is, vágási vesztesége 10-12%, míg a jelenlegi hússertéseknél ez 20% körül mozog. A mangalica húsa semmilyen más sertéshússal nem hasonlítható össze, márványozott, ízletes, telítetlen zsírsavakban gazdag, tehát finom és egészséges.
A magyar szürke marha valószínűleg a kunok betelepítésével került az országunkba. A ma ismert fajtához hasonló régészeti leleteket az Alföldön a kunok letelepedésének helyén és idejében találtak. A leírások szerint a XIV. századtól a XIX. századig megszakítás nélkül zajlott a marhakereskedelem, eljutott többek között Németországig és Itáliáig is. A kereskedelem fénykorában, amikor lábon hajtották ki az állatokat, csak Nürnberg évente 70.OOO marhát vásárolt. Nyugat-Európa csodálatát vívták ki a kiváló minőségű márványozott húsukkal, rendkívüli ellenálló szervezetükkel.
A rackához hasonló juh sehol nincs a világon, az egyenes vonalú pörge szarvával, göndör szőrével. Rendkívül ellenálló fajta, húsa igen ízletes, bőréből subát, szűrt készítettek.
E három őshonos állatunk (mangalica, szürke marha, racka) húsából igen ízletes ételeket, töltelékeket lehet készíteni. Legelőre alapozott takarmányozásnak köszönhetően a húsuk márványozott, omlós, puha, finom, vitaminokban ( Bl, B2, B3, B6) és ásványi anyagokban (vas, kalcium, cink) gazdagok, így egészségesek is.
Évszázadokra visszamenőleg nagy múltja van mindhárom fajta tenyésztésének és húsuk feldolgozásának a Kiskunságban. Ezt a tradíciót megőrizve készíti a Szél család a hústermékeit, és értékesíti „Aranyegyháza kincsei" néven.
A Szél család árpára és kukoricára alapozott takarmányozással tenyészt mangalicát (és még sok őshonos állatot) Kunadacson, és állít elő manufakturális módon füstölt termékeket. A 13-16 hónapos korban levágott hízók kopasztva, perzselve, gondosan megtisztítva kerülnek feldolgozásra. A szalonnákat és sonkákat tiszta konyhasóval (Parajdról hozott) készült lében tartják 5 hétig, utána
hideg (20 °C) füstön 3-4 napig füstölik, amelyet akác és tölgy fűrészporból állítanak elő. A kolbászt és
a vastagkolbászt mangalicából és egyéb őshonos állatok (szürke marha és a racka) húsával kombinálva is előállítják. Ezek aránya 30 % a mangalica hús és szalonna mellett. Ízesítéshez csak hagyományos fűszereket használnak, ízfokozót, tartósítószert és állományjavítót nem.
Aranyegyháza kincsei – Füstölt mangalica disznótoros étkek
http://www.mangalicatenyesztok.hu/
Radnóczi László: A mangalica fajta kialakulása és értékei
A mangalica, a magyar szürke marha és a racka juh tartása évszázados hagyományokra tekint vissza Aranyegyházán és az Adacsi határban. A belőlük készített füstölt húskészítmények Európa-szerte kedveltek. A mangalica zsírsertés az egyetlen magyar őshonos sertésfajta. A mangalica eredeti tenyészcéljának megfelelő és speciális igényeket kielégítő piacképes termékek előállítása közös érdekünk. Fontos, hogy a mangalica sertés állattenyésztésünk hierarchiájában, táplálkozási szokásainkban és kultúránkban ismét a megillető helyet foglalja el, egyben ráirányítva a figyelmet és felkeltve az érdeklődést a többi őshonos állatfaj kitűnő hazai képviselőire is.