Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2016. szeptember 26. napjáig 79 települési önkormányzat küldött tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke részére arról, hogy létrehoztak-e, létrehoznak-e települési értéktárat vagy sem. Eddig 68 települési önkormányzat jelezte, hogy létre kívánja hozni vagy már létre is hozta a települési értéktárat.

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottsághoz 36 települési értéktár bizottságtól érkezett javaslat, valamint 16 magánszemélytől, polgármestertől, illetve szervezettől (pl. egyesülettől, kamarától, gazdasági társaságtól). Összesen 45 településről érkeztek a javaslatok (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2016. szeptember 26-ig összesen 384 javaslat érkezett a megyei értéktárba történő felvételre vonatkozóan.

A Bizottság 340 javaslatról tárgyalt, de még érdemi döntés nem született valamennyi javaslatról.

A Bizottság összesen 188 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Gáspár Zsolt
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: bankoagnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

„Akinek nem adta meg a jó sorsa, hogy a pusztát lássa, még elképzelni sem képes azt a végtelen sík határt, ahol csodálatos csend honol, s ahol a semmivel sem hasonlítható tiszta égbolt összeölelkezik a zöldellő legelővel messze-messze a távolban, amely mégis szinte karnyújtásnyi távolságnak tűnik a belefeledkező számára.”

Bugacpuszta a Duna és Tisza között, annak középső részén, az ún. kiskunsági homokhátságon helyezkedik el, Kecskemét és Kiskunfélegyháza határában. A legismertebb magyar puszták egyike, területe védetté nyilvánított, a Kiskunsági Nemzeti Park része, annak legnagyobb területe (11 488 ha). Flórája, faunája egyedi, több csak e helyen élő növény és állatfaj is ismert közülük.

Földrajzi adottságok, növény és állatvilág:
Területén felszín-alaktanilag egymást váltják a szélbarázdák és az éles gerincű meredek homokbuckák. A meredek buckaoldalak és buckatetők legszárazabb és tápanyagban legszegényebb növénytakarója a nyílt homokpuszta-gyep. Első virágzó növények között a ritka fekete kökörcsin, melynek bókoló virágaival ritkán találkozhatunk a Duna-Tisza közén. Feltűnő a tömegesen virító sárga homoki pimpó, a tavaszi kőhúr, az apró fehér, és a törpe árvácska. Májustól teljesedik ki a buckák növényvilágának színpompája. A báránypirosító és naprózsa mellett nem ritka a sárga virágú homoki varjúháj, a homoki vértő, a homoki nőszirom és a szalmagyopár. A már jól ismert fajok mellett itt találhatunk néhány igazi ritkaságot. Az egyik ilyen a gyapjas csüdfű, melyet könnyű felismerni erősen bozontos és elálló szőrű föld feletti hajtásairól és sárga virágairól. A homok ősszel is tartogat meglepetéseket. Ekkor hozza virágát egyik bennszülött növényünk a homoki kikerics, mely ősszel hozza lila színű virágait, de csak tavasszal fejleszt leveleket és hozza a termését, melyek őszre már elszáradnak. A buckák széles-lapos tetején erőre kapnak a nyárfák, és kisebb nagyobb záródott foltokat alkotnak. Alattuk gyakori a közönséges boróka, másutt a galagonya,a kökény a sóskaborbolya és a fagyal. A borókás-nyárasok aljnövényzetében nem ritka a piros madársisak, a vörösbarna nőszőfű, és az 1994-ben felfedezett bugaci nőszőfű. Mindhárom faj az orchideák közé tartozik.

Az állatvilágot tekintve gyakoriak a hangyaleső lárvák tölcsérei a nyílt homokon. A kifejlett állatokat már nehezebb felfedezni. Az egyenesszárnyúak közül a sáskák a leggyakoribbak. Gyakori a homokszínű sáska, melynek hátsó szárnya halvány azúrkék. Méretével is kiemelkedik a sáskák közül a megnyúlt fejéről könnyen felismerhető sisakos sáska. Néhány éve egy terepbejárás során bukkantak rá a nemzeti park szakemberei a ragadozó életmódot folytató fűrészlábú szöcskére, mely 15 centimétert is meghaladó testhosszával érdemelte ki a - Magyarország leghosszabb rovarja - megtisztelő címet. A napsütötte helyeken gyakran láthatjuk sütkérezni a homoki gyíkot, és a zöld gyíkot is, alkonyatkor merészkednek elő a barna ásóbékák, és a zöld varangyok.

A puszták és az erdők leghangosabb lakói a madarak. Gyakori a szajkó, a feketerigó, az örvös galamb, a fülemüle, a vadgerle, a sárgarigó. Egyre gyakrabban látható a magasban keringő egerészölyv is. Az odvas fákban gyakran fészkelnek a seregélyek és a csókák és szalakóták is. Alighogy a nap lebukik, máris elkezdi pirregő énekét a lappantyú, mely alkonyattól a hajnalig csapongva vadászik repülő rovarokból álló táplálékára. A bugaci puszta képéhez évszázadok óta hozzá tartoznak az ősi magyar háziállatok, a racka juhok, a szürke marhák és a magyar kisbéri félvér lovak.

Rövid történeti áttekintés: /1562-1944/
Bugac-és Monostorpuszta Duna-Tisza köze legnagyobb legelője már hosszú évszázadok óta a nomád pásztorkodás színhelye volt. A XVI. században (1562-ben) már mindkét pusztát kecskemétiek bérelték. (Bugac és Monostor területe négy pusztából áll: Kis-és Nagy-Bugac, Alsó- és Felső-Monostor). Bugac évszázadokon keresztül kun terület volt. A középkorban a mai Bugacpuszta közepe táján feltételezések szerint község, település volt: Bugacháza néven. E település viszont már a török hódoltság elején elpusztul. Monostor- és Bugac-puszta együttvéve közel 30.000 ha területű (erdős, szikes-tavas, legelő) birtok teljes egészében 1901-től lett Kecskemét város tulajdona. A 19. század utolsó évtizedében 1894-ben Kada Elek kezdeményezésére több neves író, költő, festőművész kereste fel Bugacpusztát. A következő évben 1895-ben látogatott el a híres természettudós, etnográfus és országgyűlési képviselő Herman Ottó, aki nagy szakértelemmel tanulmányozta a puszta néprajzi értékeit a nomád pásztorélet titokzatos világát. 1894-től a helyi és országos lapokban (Kecskeméti Lapok, Kecskemét, Vasárnapi Újság stb. ) több méltatás jelenik meg a bugaci pásztorok életviteléről, a pásztorélet romantikus világáról. 1896-ban Herman Ottó kezdeményezésére az Ezredévi Kiállításon is bemutatásra került a bugaci pásztorélet látványos formában. Ezután vált igazán ismertté Bugacpuszta, mint az ősi magyar nomád pásztorélet színhelye, ahová igen sokan (belföldi és külföldi művészek, tudósok) a későbbiek folyamán el is látogattak személyes tapasztalatszerzés céljából. Az 1932-es év hozott nagy változást a bugaci idegen-forgalomban, 4 kecskeméti újságíró tervezetet készített a kecskeméti idegenforgalom lehetőségeiről. A tervezet egyik fontos célkitűzése volt a ”bugaci puszta népéleti, és jószágtenyésztési érdekességeinek bemutatása”. Vagyis a bugaci puszta és pásztorélet bemutatása a hazai és külföldi turistáknak. 1933. május 21. fordulópontot jelentett Bugac idegenforgalmának életében. Az országos idegenforgalmi szervek, és az országos sajtó részére e napon rendezte meg az idegenforgalmi iroda a bugaci bemutatót. Ettől a naptól a bugaci idegenforgalom világsikert aratott. Látogatók, főleg külföldiek ezrei jönnek, közeli és távoli országokból a bugaci pásztorélet megtekintésére. 1937-ig közel 20.000 látogatója volt a bugaci pusztának.

Pásztorélet hagyományai Bugacpusztán

Hierarchia
Mint az élet bármely más területén, a pásztorok körében is megvolt az a bizonyos hierarchia = rangbeosztás. Kifejezetten a pásztorok körében a "legfőbb méltóság" a számadó volt. A hierarchia = ranglétra következő fokán a pásztor, majd a bojtár, s kisbojtár következett. Ugyanígy megvolt magának a hatalmas pusztának is a vezetési hierarchiája. Itt a ranglétra legmagasabb fokán a pusztabíró állt. Őt a pusztagazda, majd a pusztacsősz követte. Részükre tanyákat építtetett a város ahol lakhattak.

Viselet
Az egyik legjellegzetesebb a pásztorkalap. Ha semmi más nem is, de a kalap eligazította a pusztai embert, hogy gulyás, csikós, vagy juhász emberről van szó a beszélgető partnerét illetően. Bugac esetében némi eltérés tapasztalható pl. a hortobágyi pásztorviselettel szemben. Bugacon ugyanis a pásztorok csaknem egyöntetűen „juhászkalap” kalapformát használták, melynek különleges jellemzője az árvalányhaj bokréta. Hozzátartozott a pásztorviselethez a díszes, pitykésgombos mellény és a még színesebb szűr, amely ha megázott olyan szilárddá vált, hogy megállt önmagától is a talajon. El nem maradható ruházata volt a pásztoroknak a rövidebb vagy hosszabb szőrű suba. Nyáron kifele fordították a szőrös felét, s ekkor nagyon kellemes hűvöst adott, télen pedig a befele fordított szőrzet tökéletesen meg tudta védeni a pásztort akármilyen kemény hidegben is. A napjainkban az idegenforgalom számára bemutatott –Bugacon jellemző- fehér borjúszájú inget, a fehér rojtosszélű gatyát és a fekete, pitykésgombos mellényt csak ünnepi alkalmakkor viselték.

Mindennapok
A pásztorok a ruházatukat és élelmüket a különböző módokon készített cserényeikben tartották. Általában este fogyasztottak főtt ételt, amit a mindenkori "lakos" a cserény-ügyeletes főzött, s a legtöbbször szárított húsból főtt gulyás, pörkölt, vagy sűrűtarhonya, netán sűrűlebbencs volt. A bográcsot a cserény közepére helyezték a "kutyagerincre" s mindenki abból kanalazott, a pásztor rangot, kort, stb-t figyelembevéve. Egyik kedvenc ételük volt még a tarhó, ami valamelyest hasonlít a napjaink joghurtjához, de méginkább az aludttejhez. Savanykás íze kitűnő szomjoltó is volt.

A puszta fia - a csikós, lóra, s néha nem is egy lóra termett ember, aki ismeri lovának minden gondolatát, s a lova ugyanígy a vele foglalkozóét. Ennek eredményeként igen gyakran csak egy egyszerű csettintés, halk suttogás irányítja az egyébként is bámulatosan tanulékony és értelmes lovat. Aki látta csak egyszer is a Pusztaötös vágtáját, sohasem felejti azt el. Különösen nem azt, ahogyan a csikós áll a három első vágtázó ló mögötti kettőnek a hátán, s nem is a kezében tartott szíjakkal, hanem a lábaival irányítja a vágtató lovakat.

Napjainkban a pusztai emberek régvolt mindennapjait a Kerényi József tervei alapján készült Pásztormúzeummal, a pusztán felépített pásztorépítményekkel és a csikósok ügyességi bemutatójával elevenítik fel. Ezek közül kiemelkedő a „Pusztaötös”, mely tanúsítja a ló és az ember közötti kapcsolat erősségét.

Bugacpuszta és a bugaci pásztorélet

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Bugac
Kategória
kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
http://www.knp.hu
http://www.bugac.hu
Czakó Ferenc: Bugac történelme (Bugac és Bugacpusztaháza község közös Képviselő-testülete Bugac 1995)
Szappanos Jolán: A nagy pusztán (Dr. Nagykovácsi János Kecskemét 1981)
Madarassy László: Nomád Pásztorkodás a Kecskeméti Pusztaságon (Porta Könyvek Kecskemét 2008)
Dékány Csaba, Horák Béla, Lisztes János, Molnár Péterné, Tóth Endre, dr. Tóth Sándor: A puszta rendje és őrzői (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kecskemét 2010)
Pásztorvilág gazdaszemmel: Gaál József intéző bugaci emlékei( 1928-1936) (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kecskemét 2003)
Dekkerné Surányi Mária: Bugaci emlékkönyv (Dekkerné Surányi Mária Kecskemét 2006)
Dr. Tóth Károly: Nemzeti park a Kiskunságban (NATURA Budapest 1979)
Rakonczay Zoltán: A Kiskunságtól Bácsalmásig A Kiskunság Természeti Értékei (Mezőgazda Kiadó Budapest 2001)
Pál Szabó Ferenc: Homokpuszták és Garmadák (Boróka Füzetek Kecskemét 2005)
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Bugacpuszta a legnevesebb magyar puszták közé tartozik. Növény és állatvilágával, a gyönyörű tájjal és az ezen a területen hajdan élt pusztai pásztornép mindennapjainak, eszközeinek, szokásainak megőrzésével, ápolásával nemcsak Bugac település, hanem egész Bács-Kiskun megye identitásának, gyökereinek hordozója és örökítője. Mindez indokolja, hogy helye van a települési értéktáron túlmutatva a megyei értéktárban is, hiszen a megyébe látogatók egyedülálló kulturális és természeti kinccsel találkoznak Bugacpusztán.

 

Kapcsolódó értékek

Sükösd
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Lajosmizse
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Tass
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kiskunfélegyháza
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Baja
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár