
Kádár Lajos (1896. május19. - 1982. február 14.) Tiszaalpáron született. Móricz Zsigmond felfedezettje. Tizenhárom könyvet kb. 100 novellát, valamint néprajzi cikkeket írt. Főbb művei: Rozika, Taposóka, Halászok, Cigányok, Kujtor lelkek, Lidércsziget, Tyukász Péter, A doni halálbánya, Az istentelenek, A pusztán, Börtönnapló, Kolomp szól a ködben életrajzi regénye és az Ártatlanok című drámája. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy saját író szülötte mutatja be környezetének szépségeit, lakóinak emberségét. Kádár Lajos ezt tette a Kolomp szól a ködben című önéletrajzi írásában.
Apja juhász-számadó volt. Kádár Lajos eleinte cselédként dolgozott, majd bojtár is volt, miután 1912-ben Budapestre ment. Ott borbélyinas, villamoskalauz és bankszolga volt. Az első világháborúban katonaként vett részt, hadifogságba került. Az itteni élményeit A doni halálbánya (1936) című regényében írta meg. A kötet többek között azért aratott nagy sikert, mert a szerző a háborús élményeit a nincstelenek szemszögéből mutatta be. A háborút követően mint pincért alkalmazták. Több regénye és novellája jelent meg az 1930-as és 1940-es években, emellett számos elbeszélését publikálták a napilapok, folyóiratok, mint pl. a Kelet Népe.
Kádár Lajos megjelent regényeinek többsége a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták életéről szól népmesékre emlékeztető módon, ugyanakkor szociográfiai ismeretek birtokában. 1944-ig sikeres írónak számít, majd 45 után jobboldalisága miatt mellőzik, kiszorítják az irodalomból.
Az írót munkásságáért Tiszaalpár Nagyközség Díszpolgárává választották.
Tiszteletére emlékszobát rendezett be az önkormányzat, ahol helyet kaptak hagyatéki tárgyai, amelyek megidézik az alkotót. A könyvtár helytörténeti gyűjteményében megtalálhatók a jelenleg fellelhető művei. Nevét utca, közösségi ház és nyugdíjas klub viseli településen.
Kádár Lajos népi író munkássága
http://hu.wikipedia.org
Kádár Lajos egyéni ízeket, színeket adó munkásságának ugyanúgy helye van a magyar irodalomban, mint a megye értéktárában, hiszen az egyedüli író, aki a 20. század első felében autentikusan mutatja be Alpár és Újfalu életét, az ott élő emberek mindennapjait. Móricz Zsigmondon kívül Zilahy Lajos és Tatay Sándor is lelkesedéssel, elismeréssel fogadta műveit. Munkássága a népi írókról való tudásunkat is árnyalja.