1667-ben épült az első állandó: "oratórium" - ahogy elődeink a templomokat nevezték-, helyét a mai épület nyugati oldalán találjuk, 1696-ban bővítették és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetű templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Tooth János egyházi főgondnok, világi jegyző.
1813 szeptemberében az egyháztanács új torony emelését határozta el. Az új tornyot nem a régi helyén, nyugati oldalon helyezték el, a Fő utcára néző keleti homlokzaton. Tervezői és kivitelezői: Schwörtz János és fia kőműves mesterek és Brandstaciter János ácsmester voltak. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták, és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát.
1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejeződött a templom építése. A három tölgyfaajtó Tornó Imrehalasi asztalos remeke, a padokat Ötvös János pesti asztalos készítette. A szószék és az úrasztala Jaguitz pesti asztalos tervei nyomán Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó és Lieb Antal aranyozó egri mesterek munkái. A klasszicista templombelső jellegzetessége a boltívekkel záruló mennyezet, valamint a szabadon hagyott déli fal mentén felállított szószékek és az úrasztalát három oldalról körülölelő karzat. Az épület a református oratórium kiérlelt típusa. Építészeti forma, a felvilágosodás és a reformkor határán.
A kiskunhalasi református templom
Nagy-Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez 1923.
A városkép szempontjából kiemelkedő építmény. Hűen tükrözi a halasi lakosság több száz évre visszanyúló vallási hovatartozását.