Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2016. szeptember 26. napjáig 79 települési önkormányzat küldött tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke részére arról, hogy létrehoztak-e, létrehoznak-e települési értéktárat vagy sem. Eddig 68 települési önkormányzat jelezte, hogy létre kívánja hozni vagy már létre is hozta a települési értéktárat.

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottsághoz 36 települési értéktár bizottságtól érkezett javaslat, valamint 16 magánszemélytől, polgármestertől, illetve szervezettől (pl. egyesülettől, kamarától, gazdasági társaságtól). Összesen 45 településről érkeztek a javaslatok (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2016. szeptember 26-ig összesen 384 javaslat érkezett a megyei értéktárba történő felvételre vonatkozóan.

A Bizottság 340 javaslatról tárgyalt, de még érdemi döntés nem született valamennyi javaslatról.

A Bizottság összesen 188 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Gáspár Zsolt
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: bankoagnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

„Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen.”

Császártöltés területén érdemleges régészeti ásatás nem folyt, ezért nagyon nehéz a múltbéli eseményekről képet alkotni. Valószínűsíthető, hogy a környékbeli településekhez hasonlóan itt is élhetek már az ősidők óta emberek. Az ismert leletek alapján kijelenthető, hogy a szarmaták és az avarok biztosan lakták már ezt a térséget. Változatos földrajzi adottságok jellemzik a település környékét, hiszen ¼ része a Solti síksághoz tartozik, ártéri jellegű terület. Ez az őrjegi terület lápos, zsámbékos, gazdag flórával és faunával rendelkezik. A másik ¾ része viszonylag barna homokos rész, amely kelet felé haladva egyre homokosabb, néhol – az Illanccsal határos részeknél - már szabadon mozgó futóhomok. A különböző részek között 15-20 méteres szintkülönbségek is lehetnek. A Kecel és Baja között húzódó magaspart adja a természetes határvonalát a két különböző adottságú területnek.

Ez a vidék a honfoglalás után Árpád fia, Solt vezér felügyelete alá tartozott. A tatárjárás és a török dúlás sem kímélte, hiszen itt húzódott a fő kereskedelmi útvonal a déli területek felé. A történelmi ismereteink alapján kijelenthető, hogy a török uralom után kialakult munkaerőhiány tette szükségessé a térség betelepítését, hiszen a föld- és szőlőterületek parlagon heverve elvadultak és kihasználatlanul álltak. Az 1690-es évektől kezdődően már találkozhatunk a birtokosok magántelepítésével. Állami szinten csak 1755 után, Mária Terézia telepítésrendelete nyomán indult el ez a folyamat. Német parasztokat és iparosokat hívtak hazánk területére. II. József folytatta édesanyja munkáját és ezáltal közel félmillió telepes érkezett a gyéren lakott területekre. Az ide érkező parasztok házhelyet, szántóföldet és kaszálót kaptak. Császártöltés hivatalos megalapításának dátumát 1744-re teszik a kutatók és Patachich Gábor kalocsai érsek nevéhez kapcsolják.

1744 nyarán kb. 50-60 család vállalta az áttelepülést, akik Würtenberg délkeleti részéből, Oberschwabenból indultak útnak a jobb élet reményében. A betelepülők az érsekség szabad jobbágyai lettek, vagyis megtarthatták a szabad költözködés jogát, de vállalniuk kellett a hűbéri terheket. A község hivatalos telepítő levele 1966-ban került elő a kalocsai érseki levéltár anyagából. Ebben szigorú szabályokhoz és kötelezettségekhez kötötték a letelepülést. Megállapították az adóterheket, rendelkeztek a kötelező robotról és ajándékokról, előírták a szőlőtelepítéseket.

1832-ben a Kalocsai Székesfőkáptalan átvette az addigi érseki birtokokat. 1857-ben az úr-béli váltságot szabályozó „Egyezség” rendezte a volt jobbágyok és földesuruk, a Kalocsai káptalan jogi és gazdasági viszonyát. A szőlőültetvényeket sújtó filoxéria fertőzés miatt új szőlőket ültettek. Az 1900-as évek kedveztek a gazdálkodásnak, hiszen a világpiaci árak folyamatosan emelkedtek és szép haszonra tehetett szert, aki gondos gazda volt. Az I. világháború évei visszavetették a fejlődést, a falubeliek közül 102 ember halt hősi halált a fronton. Az 1929-ben kirobbant világgazdasági válság a mezőgazdasági termelésre is rányomta bélyegét. A termények ára lezuhant, értékesíteni lehetetlen volt. Ismét sokan kerültek a tönk szélére. Közel öt évbe telt mire kicsit is enyhülni látszott a helyzet és elindult egy lassú fejlődés. Új szőlőket ültettek a gazdák, jellemzően Kövidinka, Szlanka, Sárfehér és Kadarka fajtákat. A töltési borok országos hírűvé váltak és igen keresettek voltak.

A viszonylagos nyugalom évei után ismét viharfelhők gyűltek hazánk kéklő egén és a háború szele újból végigsöpört Európán. Nyomában romba dőlt házak és derékba tört életek maradtak. A falu is sok fiát áldozta fel a haza oltárán, akik visszatértek a többévnyi „malenykij robotból” soha nem tudták elfeledni a látott borzalmakat. 1947-ben újabb szörnyűség várt az itt élőkre, a kitelepítés. Mindent elvettek tőlük, a házat, a földet, az állatokat. 115 családot vittek el fél év alatt. Helyükre a felvidékről telepítettek be közel 200 családot, akik a kitelepítettek házaikba lettek elszállásolva és megkapták a hozzájuk tartozó ingóságokat is. Az őslakosság nagy része apránként visszatért a faluba, ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat és a semmiből próbálták újrakezdeni az életet. Keserves évek következtek rájuk, de szívós kitartásuknak köszönhetően apránként visszavásárolgatták földjeiket a betelepültektől, akik közül csak kevesen tudtak gyökeret növeszteni és idővel továbbálltak. 1945-47-ig több részletben is földosztást tartottak, amely lehetővé tette, hogy az eddig cselédsorban, főleg napszámból élő emberek maguk is gazdákká váljanak.

A Császártöltésre települő svábok már találtak az árterület szélén húzódó löszfalba vájt kezdetleges pincéket, amelyekhez több százat építettek az évek során. A legtöbb pince 15-20 méteres, de vannak ennél sokkal hosszabbak is. Hőmérsékletük egész évben állandó, 15o C körüli, amely ideá-lis hőmérséklet a borkészítéshez és tároláshoz. Eleinte kamra nélküli lyukpincéket készítettek, a későbbiekben a pincegádor ajtaját téglafalba foglalták. A praktikum azt kívánta, hogy a pincébe használt eszközöket ne kelljen hazaszállítani, ezért a pincegádor elé, az utcafrontra merőleges tetővel alacsony, kunyhószerű építményt emeltek, amelyeken csak ajtó, esetleg szellőző volt. Felegyenesedni az ajtó vonalában lehetett. A kétoldali fedett rész kizárólag tárolásra volt használható. Ezt az ötletet fejlesztették tovább úgy, hogy olyan belmagasságot alakítottak ki, amely már alkalmassá tette az építményt arra, hogy présházként használják. Ekkor alakult ki az itteni présházakra jellemző forma, ahol a nyeregtető alatti homlokzat közepén ajtó van, mellette kétoldalt pedig egy-egy ablak helyezkedik el. A legtöbb pincét az idők folyamán téglával burkolták, de találunk még olyant is szép számmal, ahol látható az eredeti löszfalba vájt boltív. A tetők jellemzően cserépborításúak voltak és a présházak többé-kevésbé egységes stílust alkotnak. Évtizedekig a falu lakosságának fő jövedelem forrása a szőlőtermesztés és bortermelés volt. Éppen ezért nagy becsben tartották és gondosan ápolták a pincéket és présházakat. Mivel az építmények szorosan egymás mellett épültek, óhatatlanul is azt eredményezte, hogy szoros emberi kapcsolatok alakultak ki. Az egymásrautaltság még inkább közelebb hozta egymáshoz az embereket. Így élénk társasági élet alakult ki, amelynek még ma is szép hagyományai vannak a településünkön. Az utóbbi évtizedekben sokan felhagytak a gazdálkodással, a kistermelés már nem kifizetődő. Természetesen saját fogyasztásra még sokan készítenek bort, de kereskedelmi mennyiséget csak néhány nagyobb területen gazdálkodó gazda készít csak. A fiatalok könnyebb, jól fizetőbb munka után néztek. A présházakat, pincéket azonban jellemzően megtartották a családok és ma már inkább a kulturális élet szerves részeivé váltak. Családi ünnepségeket, baráti összejöveteleket tartanak bennük. A tavalyi Falualapítók Ünnepének záró programját, az egyik pincesoron tartottuk, ahová kb. 500 ember jött el. /A „Legyen a vendégünk!” szlogennel meghirdetve óriás süteményt állítottunk össze./ A gazdák kinyitották a pincéket és bárkit szívesen vendégül láttak egy pohár jóféle töltési borral.

Jelenleg öt pincesor öleli körül a településünket: a Kis-sori, a Vidámsori, a Káposztáskerti, a Főkáptalani és a Bajtárs utcai pincék. Körülbelül 320 pince van használható állapotban. Ezek a pincesorok szervesen beépültek a falu vérkeringésébe, nem alkotnak külön egységet. Az előttük húzódó út aszfaltos, közlekedésre alkalmas.

Császártöltési Pincesorok

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Császártöltés
Kategória
kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
http://csaszartoltes.hu/
https://www.facebook.com/Cs%C3%A1sz%C3%A1rt%C3%B6lt%C3%A9s-ma-1445577758997945/?fref=ts
http://csaszartoltesiek.hu/
http://www.pincefalvak.hu/pincefalu/242-csaszartoltes
http://pincefalvak.eu/pincefalu.php?p=csaszartoltes
http://csaszartoltes.hu/index.php/component/yendifvideoshare/video/6-telepulesunk-2
https://www.youtube.com/watch?v=7xxCAPwB-54
Bánáti Miklós: Huszonkét évtized az új hazában; Császártöltés község történelmi adattára
Császártöltés 1. A császártöltési határ története a kezdetektől a falu alapításáig, Császártöltés 2015.
DUNABOR Magazin, 5. szám, 2012. június; Kovács László: Dunamenti svábok 50-61. oldal
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A pincesorok építészeti értékük mellett, olyan kulturális értéket képviselnek, amelyet kötelességünk megőrizni az utánunk következő generációk számára. Bár gazdasági jelentőségük csökkent az elmúlt évtizedek alatt, kiváló lehetőséget biztosítanak a sváb hagyományaink ápolására, amely érdekes lehet a hozzánk látogatóknak és az itt élő lakosoknak egyaránt. Továbbra is törekedni fogunk arra, hogy programjainkba kiemelt szerepet kapjanak és minél több emberrel meg tudjuk ismertetni keletkezésük történetét és a hozzájuk köthető hagyományokat életben tudjuk tartani. Véleményünk szerint megyei jelentőségét az adja, hogy nem külön el a falu többi részétől,- mint például a Hajósi pincefalu- ez egy olyan igazi ritkaság, amely miatt megérdemli, hogy megyei értékként is bekerüljön a köztudatba, a Nemesnádudvari pincesorokhoz hasonlóan.

 

Kapcsolódó értékek

Tass
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kiskunfélegyháza
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kiskunfélegyháza
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Baja
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár