A Kunsági bor története: Kunsági borvidék a homokos talajú Alföldön található, az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke. Korábban a szőlők egy részét a futóhomok megkötése miatt telepítették ide. A terület nagysága 27 903 hektár.
Kunszállás a török támadások következtében elpusztult település, a XVIII. században épült újjá Majsajakabszállás néven. A fejlődést az aszály lassította, melynek következtében homoksivataggá vált a terület. Később akác- és szőlőültetvényekkel lendítették fel a mezőgazdaságot. Az itt termelt borok úgynevezett mindennapok bora. Kunszállás területén 1960-as években a Kunszállási Alkotmány Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetben saját termelésű borokat palackoztak, melyeket több száz hektáros területen termeltek meg a település határában az ültetvényeken. Ezen ültetvényeknek ma már nyoma sincs a területeken. Polyák Mátyás saját birtokán telepített szőlő ültetvényt, hogy a tradicionális ízeket elhozza az emberek mindennapjaiba. Polyák Mátyás vallja, hogy egy településnek csak akkor van rangja, ha van saját bora.
"Mivel az idő felettem is halad, egyre inkább büszkeséggel tölt el a szülőfalum hírneve, így borászatomat is természetesen szülőföldemen hoztam létre. Életem során olyan hírnevet szeretnék Kunszállásnak adni, amit eddigi sütőipari múltam során."
Polyák Mátyás az első szőlőültetést 1983-ban kezdte, melyből saját házi borát készítette el. Akkor még nem gondolta, hogy egykor 20 ha-os területen fogja ezt a szőlőtermelést folytatni. Gyermekkorának nagy részét édesapja mellett a helyi szőlészetben töltötte, már gyerekként is szeretett az ültetvényen tevékenykedni. Az élet azonban úgy hozta, hogy 1979-ben sütőipari vállalkozásba kezdett, mely sikeres vállalkozásként működik, ma már P&P Pékáru Kft. néven. Elismert vállalkozóként úgy érezte, hogy régóta titkon dédelgetett vágyát valóra válthatja. "A szőlő látványa, fejlődése örömmel tölt el, másnak talán jelentéktelennek látszó apróságokkal is mennyi örömet tud szerezni." "Állok a tőke mellett és a friss szőlő illata bódító mint egy korty bor." Ezen apró gondolatokkal is kifejezvén a szőlő iránti szeretetét, mert a szőlő csodálatos növény. Képes túlélni a gonosz időket, megnyugvást, hitet, örömet, vigaszt, jókedvet, nyújtani megfáradt gazdájának. Ám, hogy szerény megélhetést is biztosítson, ahhoz a hagyományok tisztelete mellett új törekvésekre, mívesebb technológiára és értő fogyasztókra úgymond "borivókra" van szükség.
"Számomra kihívás ebben a faluban Kunszálláson, ahol már több mint 20 éve kivágták az utolsó nagyüzemi szőlő ültetvényt, újra életre kelteni a szőlőtermesztést. Nagyon kevés ember van, aki újra átélheti fiatal kori alkotásait természetesen több tapasztalattal és hatalmas szívvel. Az életem során mindig szerettem új dolgokat alkotni, a borkészítés önmagában is egy alkotási folyamat. Mivel az idő felettem is halad, egyre inkább büszkeséggel tölt el a szülőfalum hírneve, így borászatomat is természetesen szülőföldemen hoztam létre. Életem során olyan hímevet szeretnék Kunszállásnak adni, amit eddigi sütőipari múltam során."
"A szerencse összehozott egy kiváló borásszal, akitől a szőlőoltványokat vásároltam. Somogyi Tibor - ki nem féltve a borászat alapjait - megtanította számomra az első lépéseket 2009-ben 20 ha-os területen kiváló szőlő ültetvényt telepítettem Kunszállás területén minőségi szőlőfajtákkal (Pinot Noir, Kékfrankos, Merlot, Cabemet Sauvignon, Chardonnay, Ottonel Muskotály, Királyleányka, Olaszrizling)."
Szent Vince Pincészet: A borászati üzem alatt egy látványpince megépítésére is sor került. A borászati üzemet egy 25 m hosszú boralagút köti össze a látványteremmel, melynek különlegessége egy szentély, ahol Szent Vince bronz szobra látható, melyet Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotott. A Szent Vince Pincészet névadója Zaragozai Szent Vince, aki a korai keresztény idők azon szentjei közé tartozik, akiknek történeti valósága kétségtelen.
A legendás Passio S. Vincentii levitae (Szent Vince diákonus kínszenvedése) szerint Vince a spanyolországi Huescából származott, majd a keresztényüldözés idején 304 táján elszenvedte a vértanúságot. Megtagadták tőle a temetést: kidobták testét a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló - Isten küldte! - megvédte a holtat. Végül a tetemet zsákba varrták, és kövekkel súlyosbítva a tengerbe vetették. Ekkor a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a szentet, míg egy keresztény meg nem találta és illően el nem temette. Csontjait Valenciában őrzik.
Szent Vince azonban elsősorban ünnepének dátuma (január 22.) következtében lett népszerű, mint idő-meghatározó szent, különösen a szőlősgazdák körében. Máig sok nyelven használatos még a régi paraszti mondás: "Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince". Hogy szentünk a bor patrónusa lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor).