




Az öltözködés módja tájékoztat viselője társadalmi helyzetéről, életkoráról stb. Másképpen öltözködtek a falvakban, a városban élők. Más ruhában jártak a parasztok, a mesteremberek, a hivatalviselők stb. A fiatalság színei élénkek, később a sötétebb színek felé, végezetül feketébe fordulnak.
Ami a lány és asszony viseletnél is megegyezik, az a spanglis fekete cipő, vagy papucs; bugyogó; kis alsó; far (mely megemeli a szoknyákat); 5-6 keményített alsószoknya; zsebkendő; fehér gyöngysor szalaggal megkötve.
A különbségek jól észrevehetőek: a lányok világos (rózsaszín) felsőszoknyát hordanak, kivarrott inggel és mellénnyel; fehér felsőszoknyát kivarrott inggel és gyöngyös pruszlikkal (melyet maguknak készítettek) és hajfonatos kontyot.
Az asszonyok hólyag kontyot, sötétebb vastagselyem felsőszoknyát, fehér inget és réklit, esetenként selyem vállkendőt is viselnek.
A férfi viseletben korosztályi különbség nincs: csizmát, bő nadrágot, bő inget (két bodros), fekete mellényt, meleginget (színe más lehet), kalapot (bal oldalán muskátli és rozmaring) hordanak.
Az 1900-as években több garnitúra ruhát is tartottak otthon a nők. Volt „hétköznaplós” öltözet, volt, amit jeles alkalmakkor viseltek (pl.: templomba menet, esküvőre, keresztelőkor, stb). A szoknyák hossza az idő előrehaladtával rövidebb lett. A XX. század elején még lábszárközépig ért, a mai viselt szoknyák hossza kicsivel térd alattig ér.
Uszódi népviselet
A múlt században Uszódon még a népviselet volt a divat. Napjainkban az idősebb korosztályból hordják a viseletet, de nagyon kevesen. Viseletünk sokszínűségét az uszódi Hagyományőrző Néptánccsoport mutatja be. Személy szerint büszke vagyok arra, hogy viselhetem a „bő szoknyákat”, amikor táncolunk, megmutatva annak egyediségét és szépségét. A megyében egyedülálló viseletkultúrát képvisel Uszód, más településen nem találni ilyen viseletet.