



Településünk büszke hagyományaira. Asszonyaink ma is készítenek kézzel és géppel hímzett terítőket.
A kézi hímzés színvilága: a legismertebb, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.
A főbb színeket így célszerű párosítani:
- bordót a pirossal;
- rózsaszínt a saját sötétebb árnyalatával;
- narancssárgát a citromsárgával;
- a kéket a saját sötétebb árnyalatával;
- a lilát a saját sötétebb árnyalatával;
- a zöldet a saját sötétebb árnyalatával.
Minták, motívumok:
Igen elterjedt volt a virágorgamentika: ibolya, csillagvirág, liliom, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, árvácska, rózsa, rózsabimbó, nefelejcs, gyöngyvirág stb.
Uszódon Romsics Istvánné és Szabó Jánosné nevét említhetjük meg a kézi hímzéssel kapcsolatban.
Romsics Istvánné, Eszti néni fiatalon ismerkedett meg a kézi hímzéssel. Lány korában már pruszlikot, ingvállat varrt magának. 15 évig dolgozott be a kalocsai varrodának (1980-1995). Miután leszázalékolták a maga örömére még hímzett, de pár éve egészségi állapotának romlása miatt abbahagyta a hímzést.
Szabó Jánosné, Julis néni a mai napig aktívan hímez. Édesanyját látta hímezni és tőle leste el a technikát már kislány korában. Lány korában, mint Eszti néni, ingvállat, pruszlikot, zsebkendőt varrt magának, de emellett még ingek, blúzok ujjait, gallérjait, kisebb-nagyobb terítőket, párnahuzatot, kötényeket is készített. A Népművészethez bedolgozó hímző asszonyokat kerestek, amire jelentkezett és 1961-1977-ig itt dolgozott. A Népművészetnél elmondták, hogy milyen színeket használhat, és hogyan kell kivarrni az adott mintát. Julis néni cifrát (nagyon színes); szomorút (3 féle lila, 3 féle kék, bordó, fehér, sárga); kéket (3 féle kék); ekrüt (laksz/rózsaszín, bordó, fehér); drappot (2 féle barna, sárgaközép, fehér) varrt.
Uszódi kézi hímzés
Az uszódi kézi hímzés szín- és formavilága nagyon hasonlít a kalocsai hímzéshez, mégis kicsit más. Ez adja a hímzés egyediségét, amely csak Uszódra jellemző. Érdemes megőrizni és az utókornak átadni ezt a tudást és népi kultúrát.