


Kovács László 1956-ban Karcagon született.
A fazekas mesterséget 1971 óta gyakorolja. Karcagi mesterei: Kántor Sándor Kossuth-díjas, a Népművészet Mestere, id.és ifj. F. Szabó Mihály, és Sz. Nagy István, a Népművészet Mesterei.
Karcagon elsősorban a tiszafüredi, tágabb értelemben a Közép-Tiszai tájegység stílusvilágát ismerte meg. 1983-ban Kalocsa város felkérésére önálló műhelyt nyitott. Feladata lett a régi kalocsai fazekas hagyomány felélesztése. 1987 óta évente országos fazekas találkozókat, 1992-től fazekas alkotótáborokat szervez. Az utóbbi években a műhelye alkotóházzá vált. Az elmúlt időszakban közel 50 kézműves kiállítást rendezett. Rendszeressé váltak az évente visszatérő kézműves táborok: szövő, fazekas, fafaragó. Év közben az ország minden vidékéről, egy-egy mesterség legszakavatottabb képviselőit hívja meg az alkotóházba, táborok, valamint rövid, egy-két napos kurzusok megtartására. Több mint húsz éve tanulók képzésével is foglalkozik. Célja a hagyomány megőrzésén túl olyan szakmai és emberi közösség kialakítása, mely válaszokat képes adni korunk kihívásaira úgy szakmai, mint erkölcsi értelemben.
Díjai: Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, a Népművészet Mestere, a Bács-Kiskun Megyéért Művészeti Díj, Gránátalma-díj, valamint számos országos fazekas pályázat nagydíjával, különdíjával és egyéb elismerésekkel jutalmazták a munkáját. 2000-ben az Év Mestere elismerésben részesült. 2018-ban a városban harmadikként megkapta a Kalocsa Város Díszpolgára kitüntető címet.
1992-1997-ig tagja volt a Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti Tanácsának. Jelenleg is aktív tagja a Duna-Tisza köze Népművészeti Egyesületnek, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének.
Kovács László nem csak Bács-Kiskun megye, hanem az ország kiemelkedő tehetségű népművésze. Munkáit szakmai precizitás, igényesség, művészi hitelesség jellemzi. Különösen fontos munkásságában az újításra való törekvés, melyről Dr. Nagy Molnár Miklós etnográfus múzeumigazgató így ír: „Már a karcagi években kezdett ő is az „újraalkotás” felé fordulni, ahogyan ezt Kántor Sándor is folyamatosan tette. Az újraalkotás számára nem a régiek utánzását, rekonstruálását vagy az erőltetett újítást jelentette és jelenti. Szerinte ugyanis újat nem akkor alkot a fazekas, ha formailag és díszítésben az eredetitől teljesen eltér. Véleménye szerint a régi mesterek régi darabjai éppen úgy beilleszthetők a mai lakáskultúrába, mint egykoron, amikor használati, s nemcsak dísztárgyak voltak. Karcagi évei alatt is a hagyományos edényformákat és edénytípusokat készítette, s már ekkor elhatározta, hogy ezek mellett főképpen a konyhai edényekre helyezi majd a hangsúlyt. Az általa elképzelt tárgyak készítésénél mindig arra törekedett, hogy a régi formákat megőrizze és megtartsa, de a kor technikai viszonyait is figyelembe vegye. Ennek az alapelvnek megfelelően dolgozik mind a mai napig, s készíti „kísérleti” edényeit.”
Kovács László fazekasmester, népművész, a Népművészet Mestere hagyományőrző művészeti és közösségi tevékenysége
Az igazi fazekasmester: Kovács László
Kalocsa Népművészetéért Alapítvány
Tamás László, 2016.
Kovács László kiemelkedő tehetségű és ihletettségű népművész. Munkásságát nem csak megyénkben, hanem a határon túl is ismerik és elismerik. Kiállításainak száma felsorolhatatlan, járt a Kárpát-medencén túl Dániában, Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Svédországban, Norvégiában, de fogadott mestert Belorussziából, Peruból, Lengyelországból is. Számtalan, magas színvonalú bemutatót, vásárt, pályázatot szervezett meg a megye településein, ezek közül kiemelkedik az immáron tizenhatodik alkalommal megrendezett Keceli Országos Fazekaspályázat és Kiállítás. Nevéhez kötődik a Mesterek Tiszteletére Díj alapítása, amelyet a hagyományok őrzésében és megújításában hosszú ideje kiemelkedőt alkotó, a fiatalok szakmai nevelésében élen járó fazekasmesterek részére hozott létre, és évente kerül átadásra. Kollégái, népművésztársai ismerik, tisztelik és szeretik emberségéért is.