A szobor Bács-Kiskun megyében, Tass község közigazgatási területéhez tartozó Csepel-sziget déli csúcsán, a Duna folyó és Ráckevei (Soroksári)- Dunaág találkozásánál helyezkedik el.
A mű tágabb környezete (kb. 1 km) viszonylag háborítatlanul megmaradt őstáj, ahol az ártéri erdő vegyes növénytársulása a Duna folyó és a Ráckevei (Soroksári)-Dunaág (tassi elnevezéssel: Nagy- Duna és Kis-Duna) vizeinek egyesülésével sajátos természeti környezetet alkot. Az önkormányzat és főleg a vízügyi szervek munkájának köszönhetően a helyszín az egyre inkább környezettudatossá váló a környékbeli lakosok, üdülők és a horgászok kedvelt kiránduló –és pihenőhelye.
A közelmúltban a térségben a következő környezet- átalakító beavatkozások történtek:
1926-1928 között hajózsilip és vízleeresztő zsilip, valamint erőmű műtárgycsoport kialakítása, az 1956-os jeges árvíz után (az erőmű műtárgycsoport elbontását követően) a hajózsilip létrehozása.
A közterületi szobor 2 részből áll. Az első eleme az oszlopot statikusan rögzítő, kb. 1m magasságú félgömb alakú beton alaptestbe épített fémfoglalat. A mű második eleme maga a szobor a mintegy 500 cm magasságú, 50-60 cm körméretű, rusztikus alapformáját megőrző háncsolt, faragott akáctörzs.
A letisztult fatörzs gyökérzetével felfelé mutat, organikus erővonalaival a természet erejét sugallja. „Megkoronázza” az alatta jelzésszerűen megfaragott, a vizet, a vízi világot védő és megtestesítő Neptun figurát, amely arccal a víz folyásiránya (dél) felé tekint. A Neptun jelképet a közelben lévő, ilyen nevű partszakasz is indokolttá teszi. Az így megfogalmazott jelkép több üzenetet is hordoz: Utal a természet és az emberi lét egységének összhangjára, és emlékeztet azokra az emberekre, akiket a folyó és az erdő éltetett: halászokra, hajósokra, horgászokra. De emléket állít az árvizek és a vízi balesetek áldozatainak is. (E momentum kapcsán külön ki kell emelni az 1807. 09. 13-ai dereglye-balesetet, melyben 21 tassi lakos, illetve az 1918. 04. 07-i hajókatasztrófát, melynek során a „Drina” és a „Sophie” gőzösök összeütközése következtében 64 ember vesztette életét. Mindkét szomorú esemény a szobor felállítási helyének közelében (kb. 1 km-en belül) történt. Ezért a szobor egyfajta szakrális ponttá is vált.
A szobornév eredetének a története: Tass 9 elődtelepülésből jött létre, melyek közül a szobor felállítási helyéhez legközelebb eső a Szigetfő nevet viselte. Az őrfa jelentősége abban rejlik, hogy a halászok, hajóskikötők, kémlelő őrfának tulajdonították, mivel az őrfára felmászva kémlelhették a hajókat, a halászok figyelték a folyó tükörképmásának változásait, és bármilyen veszély fenyegetettséget láttak rögtön jeleztek.
A környezet –és természetvédelmi szempontok messzemenően érvényesülnek, hiszen ebből a célból is kerül felállításra, így az ökológiai értékek is megőrződhetnek. A kivitelezők elsődleges célja az volt, hogy az ott lévő környezetet megóvják és felhívják a figyelmet az ősfák védelmére.
A tervezők és kivitelezők személyi köre azonos. A szobrot Horváth Attila, Pilinszky-díjas tassi művész-tanár tervezte. Az alkotáson lévő monogramok az alkotók teljes névsorát fedi: Horváth Attila, Langó Gábor, Sári Csaba, Czégány Sándor és ifjabb Horváth Attila. A szobrot a Tassi Helytörténeti Egyesület állította, és 2012. június 30-án került sor az avató ünnepségre.
Szigetfői Őrfa
http://wikimapia.org/25413455/hu/Szigetf%C5%91i-%C5%91rfa
http://www.kozterkep.hu/~/18372/szigetfoi_orfa_tass_horvath_attila_2012.html
http://honvarihajni.lapunk.hu/?modul=galeria&a=98554&p=1
http://www.kisdunainagyhajok.hu/hirek/szigetfoi-orfa-szoboravato-csepel-sziget-deli-pontjan.php
http://www.tassmultja.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15&Itemid=12
A leírásban megfogalmazott környezetvédelmi, hagyományőrző, kulturális örökségvédő szempontok okán.