A vízterület partszakaszai a horgászok mellett a kirándulni, sétálni vágyók számára is szép természeti környezetet, kellemes kikapcsolódást biztosítanak.
Az 1838. évi „Pesti" árvíz alkalmával a Duna felső szakaszán megkezdődött hóolvadásból kiinduló árhullám a Csepel-sziget felső csúcsának térségében jégtorlaszt emelt, s ennek következtében a visszaduzzadt víztömeg elöntötte az akkori Pest és Buda városokat. Az árvizet követően korszerű tervek készültek az érintett Duna-szakasz rendezésére. Ennek keretében oldották meg többek között a soroksári ág lezárását – akkor – a Gubacsi híd magasságában. A soroksári ág elzárásával egyidejűleg a budafoki ágat alkalmassá tették a teljes dunai vízhozamok levezetésére; a lágymányosi szakasz szélességét 1050 m-ről 380 m-re szűkítették, mélységét kotrással növelték.
A szabályozás nem bizonyult teljes értékűnek, mert az elzárás alatti 50 km-es soroksári ágat alulról évente többször árvíz öntötte el. A kedvezőtlen állapotok javítására a magyar törvényhozás 1904-ben elrendelte az ág teljes rendezését, csatornázását. Az 1910-ben megkezdett munkálatok keretében az ág felső torkolatánál a Duna 1642 folyamkilométer szelvényében hajózsilip (1910-1914), vízbeeresztő zsilip (1924-1926) épült.
A tassi zsilip Kvassay Jenő vízépítőmérnök kezdeményezésére, a ráckevei Duna-ág szabályozásához épült meg. A folyó esése 48 km-en 4,3 méter, ez a szintkülönbség tette szükségessé a hajók számára a zsilip megépítését.
Az alsó torkolatnál, a Duna 1586,0 fkm szelvényében, Tassnál, 1926-1928 között épült meg a hajózsilip, a vízleeresztő zsilip és az erőmű műtárgycsoport. Az 1956-os jeges árvíz alkalmával a tassi erőmű melletti árvízvédelmi célú parapetfal tönkrement, így az átzúduló víz tönkretette az erőművet és a tápzsilipet. A megrongálódott tassi vízerőműre, valamint tápzsilipre műszaki és gazdaságossági számításokat végeztek, s ezek alapján az elbontás mellett döntöttek. Az R/S/D-ből történő vízlevezetésre a tassi hajózsilipet alakították át, először fix küszöbű, majd később billenőtáblás megoldásúvá. Azóta a vízleeresztés és a hajózás az átalakított hajózsilipen történik.
Az építmény jelentőségét az is adja, hogy megyénk legnagyobb ilyen műtárgya. Működésével lehet szabályozni a R/S/Dunaág vízszintjét, és a Dunaág hajóforgalmát. A nyári szezon során számos üdülőhajó, csónak és túrakenu számára biztosítja a két Dunaág közötti kapcsolatot. A zsilipelés folyamata a turisták számára egyfajta látványossággal is szolgál.
Üzemeltetője: KDV-KÖVIZIG (Budapest)
A zsilip szélessége: 12,0 m
A legnagyobb átzsilipelhető hajó: 1300 tonnás uszály
A Csepel-sziget Nagy-dunai oldalán húzódó I. rendű árvízvédelmi rendszer elemei a Kvassay- és a Tassi-zsilip, ahol az elzárás betétgerendákkal biztosítható. Az I. rendű árvízvédelmi töltések hossza 50,792 km. A meder és a környező területek geodéziai felépítése miatt a Duna-ág árvízlevezetésre, árvízcsökkentésre nem vehető igénybe.
A zsilipkapu alatti kövezett kétoldali partszakasz a Tassi V-ös vízterület zárja körbe, amely a Ráckevei Dunaág hajózsilipjének alsó (déli) kapujától az Osztó-sziget csúcsáig tart. A zsilipen történő vízeresztéskor az oxigénben gazdag folyóvíz szinte valamennyi halfajt vonzza, de különösen szívesen tartózkodik a kősüllő, a süllő, a menyhal, a balin, a keszegfélék és a kárász is. Ezen a vízszakaszon, részben a balesetveszély és a sportszerű horgászat érvényesülése érdekében csak 1 horgászbottal lehet horgászni.
A vízterület egész évben jó horgászati lehetőségeket kínál, még télen is jóval tovább jégmentes, mint a zsilip túlsó oldalán a Ráckevei Dunaág. A fogási esélyek, illetve a bent tartózkodó halfajok összetétele nagymértékben függ a mindenkori dunai vízállástól, a zsilipen történő vízeresztéstől és természetesen az aktuális időjárástól, vízhőfoktól is.